Egervári József: Szárnyalás

– Cudar az élet – jelentette ki halkan Czudarné Durcza Aranka, elmosolyodott, aztán a mélybe vetette magát.
A légellenállási együtthatók művészeti késztetésként csoportosultak, a fényes, flitteres, üveggyöngyös szövet megfeszült.
– Még mindig gyönyörű és kívánatos az én édes kicsikém – vigyorgott Czudar Béla, amint zuhant felé az asszony, gömbölyű melleihez feszült a légtornász dressz, meztelen combjai összezárva, csupa ív és domborulat mindenütt. A férfi nem habozott, amikor ott volt az ideje, elkapta a nő erős kezeit, hintáztak még egy darabig a magasban, aztán visszapenderítette a kötelek mellé. Felzúgott a taps. Kevés is elég a boldogsághoz.
Aranka lecsót készített vacsorára, erőset, ahogy Béla szerette, sok paradicsommal, paprikával és füstölt kolbásszal. Odakészített mellé egy üveg hideg sört is, aztán megsimogatta a férje vállát, s azt mondta, megy aludni, mert fáradt.
– Azt hittem, lesz ma valami – vágott egy grimaszt Czudar Béla.
– Nem lesz – felelte Czudarné Durcza Aranka.
Hajnalban a nő halkan kibújt a takaró alól, felöltözött, lábujjhegyen kiosont a lakókocsiból, a cirkusz előtt lábára húzta szandálját. Már ott várta egy öreg Peugeot volánjánál Suka Jenő. Megnyalta a szája szélét, amikor meglátta Arankát. Gyönyörű és kívánatos nő, állapította meg. A reptéren kiszálltak a járműből, megölelték egymást. A férfi érezte, hogy nadrágjában változások történtek, legszívesebben azonnal magáévá tette volna Arankát, de nem ez volt a program.
Felberregett a sárkányrepülő motorja, öregesen köhécselt kicsit, aztán nekilódultak a pálya betonjának. Suka vigyorgott, Aranka elkerekedett szemekkel mosolygott, kicsit kapkodta a levegőt izgalmában. Néhány perc múlva már a felhők alatt repültek. Lenézett a magasból, látta a színes cirkuszsátrat, amely úgy nézett ki, akár egy muffin, közepén egy cseresznyével. Hangosan felnevetett, ez a szabadság, a beteljesülés, otthon; Jenő lakásában szeretkezni fognak, mindent megtesz neki, amit csak kér, nincs több lecsó, nincs több behűtött sör, nincs több értelmetlen vágyakozás, nincs több boldogtalanság, csak szárnyalás a felhők felett, orgazmus, boldogság, Campari, hűtött narancslével.
Leállt a motor. Jenő rémülten nézte a lehanyatló mutatókat. Aztán indított. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Czudarné Durcza Aranka a sirályokkal hadakozott, az egyik oldalon szétszakították a sárkányrepülő szárnyát, oldalra billentek, aztán lassan zuhanni kezdtek. Majd egyre gyorsabban, a színes cirkussátor egyre nagyon maffinná sült a meleg nyári napon, közepén egy óriási cseresznyével. Aranka egy lemondó grimaszt vágott, tudta, Béla most nem fogja elkapni. Csak a lecsót és a sört nem sajnálta.

*Első közlés