Fövényi Sándor versei

Ha volna hova

Hallgatom éjszakákon át,
testedben fel-feldobban a távol hangja.
Majd mintha kiszakadna tengermély öledből
magányos sziklalétem szél marta darabja.
Látom, szemed résén sós csepp csillan,
verdeső pilláidon éledező kicsi nesz.
Eressz, hogy denevér szárnyakon
a lombokat legyintve,
karmaim a lüktető csillagokba meresztve,
hadd hozzak lágyan csorgó álmokat.

Vagy engedj meztelen
ha jő a hajnal újra visszatérek,
mert elűznek az emléktelen ösvények
S mint vak, odvas fákat tapogatva
bolyongok rég feledett utakon.
Hallod, már kopogtatok az ablakon
mint aki nem tudja honnan jön, merre tart
számat homokkal tömte tele a part,
hogy néma legyek ha rád találok.
De kérlek még ne gyújts világot
elég kezünkben a láng, ez a tétova
csatakos tenyérrel arcom letakarva
futnék fényedtől ütötten ha volna hova….

*

Körúti ősz

Pasztellszínűvé kenődtek a fák,
fáradtabbak a kirakati fények.
A gőgös tekintetű próbababák
fiatalok, jól öltözöttek, szépek.

Semmitmondó plakátok alatt,
a Corvin-köznél cigarettázok.
Dunai párát tol a 4-es villamos.
Mehetnék. Maradok és várok, várok.

Esteledik. Szállingóznak már
a ringyók és a maradék levelek.
Szemközt hegedülni kezd egy koldus,
a karcos dallam fölébreszti a szelet.

Fázom. Sétálok körbe-körbe, akár rab
a börtönudvaron, hátha felmelegszem.
Adyra gondolok, mert jól jönne egy-két
rőzsedal, ebben a kurva hidegben.

*

Idegenben

ez a falu mintha minden este meghalna,
csattanó kapuzárak
vigyázzák az almafákat,
és a leeresztett redőnyök résein át
a fény csíkos fegyencruhát dob az aszfaltra.

idegen nekem ez a vidék,
régi fényképként fekete-fehérben látom,
csizma csosszan, a szomszéd tornácon
lámpát olt a félhomály,
és néha meg-megcikkan egy denevér.

hiányzik a város,
a Haller téri fokhagymás lángos,
utána a haverokkal zöldséges ládákat pakoltunk,
és röhögtünk, hogy a kofa Tercsi kapzsi mosolya,
hozzáragadt sárga műfogához.

én színeket akarok,
gazdag kirakatok tarka tivornyáit,
a próbababák kalapján mélylila illatot,
és a balkonról lelógó vörös muskátlik
alatt golyótól fehérre fröccsent vakolatot.

itt nincs a belsőudvarok téglakékje,
Blikkel foltozott ablakok a négy per cébe’
itt nappal is leeresztve a redőny,
bent fegyencruhák a fekete lepedőn,
és csajkák csörömpölése a konyhakövön.

*Első közlés