Füredi Ferenc versei

Lefelé

Tüdőgyulladás?
Egy félrenyelt falat?
Talán a rák végső támadása, 
bűnös sejtek véres lázadása.

Ha maradsz,
még meddig, és mi az ára?
S ha elmész, még mennyi
szenvedés?

Mert mi vagyok én? Ki?
Tiszta lelkű gyermek?
Vagy tán felnőtt férfi?
Egyszerre bolondnak,
egyszerre bölcsnek lenni…

Harcot vívni, ahogy férfi harcol,
szeszeket inni metszett poharakból,
vagy kiinni fenékig a vereség
bádogbögréjét?
Mi jöhet még?

Egy év alatt meghal a vers.
Megfagy a gondolat, s elég a szó.
Bomlik, pusztul az ember.

Nem édes játékszoba az élet.
Nem lehet utólag helyére tenni
a szemétre vetett babát,
az eldobott üveggyöngyöket
se lehet többé összefűzni.
Kettétört énünk hiába vár sebészre,
nincs varrat, mely összeöltené
szakadt, viseltes DNS láncunk,
vagy ki foltozná be kopott
genetikai programunk?

Zúg az agy!
Olyan zavaros lett minden.
A fogyó kollagénre gondolok.
A hitek elmúltak.
Egyensúlyozok.
És megkérdem magamtól,
a tölténytárba’
meddig van még élő,
robbanó petárda?

Fellángolhatnak egyszer is a vak
hit nélkül papírra hajigált szavak?
– és hiába teszek újra a tűzre,
nem lobban láng, árad fojtó füstje.

Még harcolnék, de aszályos agyagként
porrá omlott világnézetem.

Tépjük a szánkat és törjük a fejünk,
ha nem tépi szét ma
száz hülye tréfa,
szűrt szeszek
szellemi diéta.

Vagyunk még ma.

De holnap leszel még,
és én vajon leszek?

*

Tengerészek

Még mindig ott a kapitányi hídon
a két borostás, öreg tengerész.
Egyikük csak végtelen vizet lát,
a másik bíztat: hamar révbe érsz.

Túlontúl vonz még az egyedüllét,
mely ha rögzül, magányhoz vezet.
Szemed bántják a rivalda-fények,
a sötétséget mégsem szereted.

Nehéz annak, aki szeret téged,
ha tudom is, hogy néked nehezebb.
Szélszagatta hullámzó a tenger,
de léteznek szélcsendes szigetek.

Még mindig ott a kapitányi hídon
a két borostás öreg tengerész.
Az egyikük csak végtelen vizet lát.
A másik biztat: hamar révbe érsz.

*

A legszebb vers

A legszebb verset megírni nem tudom.
A legszebb vers tán nem is létezik,
Ujjak cifráznak hárfa-húrokon:
A vers nem ér lélektől-lélekig.

A legszebb verset megírni nem tudom.
A legszebb vers tán nem is létezik.
Egyensúlyozhatsz ritmus-rodeokon:
A szó sem ér lélektől-lélekig.

A legszebb verset megírni nem tudom.
A legszebb vers tán nem is létezik.
Ha bátyád leszek, s Te az én húgom
– leszünk egymásnak választott rokon –

erős hitünkből épül fel a híd,
mely átível lélektől lélekig.

Utóirat:

Annyi minden nem lehetek Néked,
de szerettem volna lenni már.
Elröppentek mellettem az évek…
A lehetetlent kísérteni kár.

A régmúltból még szól a vándorének,
de lábnyomomban nem nyílik virág,
még kérdezek, mert fájnak a ” miértek “,-
már nem felel a messzi ifjúság..

*

Üzenet

Lehullik rólam most már minden szó.
Tiszta lettem,
mint kiégett földet
beborító kristálytakaró,
és mindenféle csöndek átölelnek.

Teleírtam sok fehér papírt
apró gyermek-tejfog betűkkel.
Kék karikák a levegőben:
Ezer üzenet, ezer füstjei.

Miért, miért csak én hallom meg:
Nincs többé csönd, csak széttört csöndek?

Hangod se hallom soha többé:
tested kővé lett, lelked köddé.

Lehullott rólam most már minden szó.
Tiszta lettem, mint kiégett földet
beborító kristálytakaró.

Az ilyenféle csöndek gyorsan ölnek.