Asperján György: Einstein kedvére

Szipákolgat a kehes este,
Olyan elesett, alig lépeget,
Rózsaszirmon vándorméh kéreget,
billegve, magányát legyevze.

Szél fésülködik a fenyőkön,
lábát hűti az ijedt pocsolyán:
készül aludni idejekorán
lila éj-felhőkből előjön.

Egy elzuhant bogár kalimpál,
zirreg körötte megtört levegő,
átzöttyen, szállni nincs benne erő,
a sovány pók fölötte himbál.

Messziről egy csillag kiperdül,
hunyorog, mint leány édes sután
az első régtől kívánt csók után:
a fénye Einstein kedvére ferdül.