Füstfaragó Flórián versei

Hűségből

fekete kezű és aranyos szívű
kéményseprők: apám
és kormos rokonai
és kormos barátai
kormosba öltözött munkatársai
s főként a hősi halált halt
Imrédi Lali
emlékére
s a magam kedvére
titkolt költői létem
kéményseprő múltam
hű megőrzésére
FÜSTFARAGÓ
nevet választottam
s magam FLÓRIÁN-nak
ajánlottam:
tűzön és vízen át
védjen és áldjon
veletek együtt kormos barátaim!

*

Tett

Szélütött kornak bódult gyermeke
a horizonton dagadnak a felhők
végül áttörök minden falakat
az égen feltűnnek a csillagok.

Bányász vagyok magamba ások
mennyi holt kőzet mennyi sár
búvárként a mélybe merülök
a szívemet hozom magasba tartva.

*

Pályám vége

Ha az út zárva
előre és hátra is:
fölfelé nyitott!

*

Diadalmas élet

Hiszem, hogy bajaim
csupán múló bajok
s a győztes végül
én maradok.

Bízom a Gondviselésben
benn vagyok Isten
tenyerében
s ha meghalok
az egész annyi lesz:
Isten egyik tenyeréből
a másikba tesz.

*Első közlés – a szerző 89 évesen, folyóiratunkban publikál először.