Ernst Ferenc: Hozzád szólnék…

Szólíthatnálak úgy ahogy.
Figyelném, miként térdre rogy
az önbecsülésnek látszata,
ahogy szerepem más játssza ma.

Szólíthatnálak máshogyan.
Az nem lenne soha már olyan,
mint az első, őszinte szó,
vigasztalanul lenne csak vigasztaló.

Szólíthatnálak hangtalan,
tudod a némaságnak is hangja van,
s míg a hallgatásnak vértje véd,
hangok nélkül is értenéd.

Szólíthatnálak boldogan,
ahogy szólítanak oly sokan,
vagy, ahogy nem szólít senki sem,
a remény hangján, úgy hiszem.