Gősi Vali: Árvult almafánk (ballada – halottak napja után)

kattogó fogaskerékké lesz az elme
a feltörő emlékek nyomán
belesüvít a csendbe ahogy
egy fekete varjú károg búsongva
a megcsontosodott vastag kérgű
almafán amelynek ágai
földig hajolnak vén terhük alatt
és a kertben mintha ott állna apám
a ráncok megsokasodtak a homlokán
hosszan az égre néz tűnődik meditál;
a felhőátvonulás után elmarad a vihar
talán és marad még alma is a fán
beérik mire eljön újra az unokám…

…de a pástétom mellé
felesleges az alma már
apám az égben öleli az unokát
az árvult kertben varjú károgja:
de kár… de kár…

(szó-varázslat: “pástétom, felhőátvonulás, fogaskerék, vastag” szavakra)

 

1 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen, megtisztelő 🙂

Comments are closed.