Jóbi Annamária versei

már nem panaszkodom
az emléket összevetem a lehetetlennel
a lehetetlent az elképzelttel
folyton zörgetik a hálószobánk ablakát
a jövő aluszékony hajléktalan
fagyban hidegben
borvirágos orral dirigál
mondhatom kötekedik
mondhatom ő a remény
de reggelre csonttá fagy
akármilyen vidámra is issza magát
kudarcaiból nem talál kiutat
mit nem talál – ez nem volna baj
nem is keres
engem se lát
felkapaszkodom a reggeli fagyokra
hajnalban már deresednek a fák

* * *

Hol vagyunk?
Fehér jegyzetekben.
Hol vagyunk?
Kertek illatában.
Hol vagyunk?
Illanó imákban.
Hol vagyunk?
Beivódtunk a mába.
Hol vagyunk?
Hangtalan vitákban.
Hol vagyunk?
Konok fejekben.
Hol vagyunk?
Egy lélegzetedben.
S hol vagyok?
Kifújva fellegekben.

*Első közlés

©Nászta Katalin – Kivételes lélekszépülés