Kelebi Kiss István versei

Sós illat

ez már a kikötő most kellene
a múltat kirakodni és könnyebb
hajóval nekivágni ismét
de lusta vagy és egyszerűbb
a parton sürgölődő tömegben
elvegyülni
az óceán sós illata
nemsokára kiszellőzik belőled
és nem sejtik majd hogy voltál
tengerész is

*

Ősz van

Ragadózóként
lopakszik a szél.
Vadászik. Az avart
cserkészi be.
Nem lobog,
lucskosan lóg
a bodzabokron
egy cinegepihe.

*

Varjak örvénylenek.
Ismét esni kezd.
Az aszfalt fénylik,
mint csiganyál.
Sárga mezben
fejest ugrik
az utolsó levél.
Csobban a nyár.

*

Sün vackán
töpped az alma,
tócsákon
esőcsepp-köldökök.
Őz patanyom
sárral betapasztva,
horizont-vállfáján
lötyög a köd.

*

Esősörét. Mintha
valaki föntről
lövöldözne ránk.
Az ablakon letört
akácág dörömböl.
Egyetlen tócsa lett a táj.
Csiga, sün elrejtőzik.
A szél átfúj az almafán.

*

Fanyar füst kanyarog.
Avar és venyige ég.
Földolgoztál te is
minden fűthetőt.
Nincs több tartalék.
Készülsz a téli
pillanatra. Bevackolod
magad. Magadba.

*

Hajnal a tanyán

Fényszikrák. Vörös
köszörűkő. Árnyékot
növeszt az akác.

Madárdal-állvány.
Lombkőművesek az eget
kékre vakolják.

Anya korán kelt.
Biciklivázon harmat.
Ma piacnap van.