Kerecsényi Éva versei

Érintés

Arcodon játszik az ujjam,
fel-alá sétál gyengéden,
körberajongja a szádat,
elbújik hajad tövében,
szemedre szíveket rajzol,
megpihen aprócska ráncon,
mosoly faragta barázdán
engedem, hadd tétovázzon,
finoman érinti orrod,
lesiklik, simítja állad,
kuncogva mögéd lopózik,
és csókra cseréli vágyad.

*

Egynyári szerelem

Halovány pír az ég orcáján,
kalandja véget ért a nyárral,
izzó szerelmük emlék marad,
lángja kihűlt egy lobbanással.

El sem kezdődött, itt a vége,
szárnyai nőttek az időnek,
tegnap még flörtölt e két bolond,
most szótlan, sután elköszönnek.

Felhívsz.. hát persze..még remélik,
helye lesz majd a folytatásnak,
egynyári szerelem, ennyi volt,
hamva egy perzselő románcnak.