Kosztolányi Mária versei

kis szívem drámája

kértem a folyót zúgjon hangosabban mert szívem árulón
dobolt és féltem megvallja titkomat míg ültünk a fűz alatt
s tépkedtem balgán a fa gyökerét hogy leplezzem sírásra
görbült számon az óhajt hogy maradjon így a part a nyár
a holnap s érinthessem lábán az elvakart csípések helyét
fogjam a kezét de tíz évesen hogy mertem volna elmondani

*

Útközben

Anyám örült nagyon régóta nem látott
ünnepit készített ebédet virágot
húslevest is főzött tyúkból gyöngyös sárgát
olyat mint mikor még bírta a cirádát
süröghetett végre hiszen alig várta
hogy a sok finomat mind előttem lássa
de kapzsi a délután s amíg beszélgettünk
lopta az időt elszaladt felettünk
sietve csomagolt pénzt is erőltetett
hiába mondtam lassan hatvan leszek
átölelt vigyázzak ismerős a kölni
nem szólunk bár csípős szemünkből törölni

*

áldott vidék

házunk helyén a szél szalad
egy kőhalom
a fák alatt halott a nyár
még rám nevet bókol az ősz
nincsen itt élet minek időz
emlékszik talán
aranyport szór a semmire
zokogva nézem
kár ide
a szép is fáj
a gyom között pár kis virág
egy ismerős
jaj sírni lát

ég veled
áldott vidék

*Első közlés