Kovács Gábor: Versek a Lépcsők Perszepoliszban c. készülő kötetből

23.
a perzsa költők
“szabadság, szerelem”
helyett inkább
„szabadság, Isten”-t
mondanak,
ennek mélységes
titka van,
ők az Istenre is
szerelemmel
képesek gondolni,
ugyanakkor
utálják a kolostort
és szeretik a tiszta bort,
“Azé a hódolatom, ki – mig látja Isten egét –
Szabad minden köteléktől, gond terhe nincs a nyakán”
– írja Hafiz,
akit talán itthon a
leginkább ismernek,
de van még egy erény
amit perzsák
nagyon tudnak;
a saját hangra
ereszkedni,
úgy írni verset,
mintha össze-vissza
firkálnának arról,
ami éppen eszükbe jut

24.
lépcsők
Perszepoliszban,
egy szabadtéri színház
forró székei,
a tűzet
a levegő táplálja,
itt-ott
templomoszlopok,
palotadarabkák
ügyesen
elkülönítve,
a legtöbb
ember csak néz
kötelességszerűen,
romok, orákulumok,
sorsesélyek
és persze a látás vágya,
a régi beavatottak
a domborműveken
szálfatermetű,
aranyhajú hercegek

25.
gyümölcspiac,
bazár és szemét,
lánc a boka körül,
házak körvonala
a reggeli fényben,
egész nap a város
forró falai között,
illata van minden
négyzetcentiméternek

*Első közlés