Tandori Ágnes halálára Elveszett. Valamiért nem vár egy idő után a test, valahogy elfogy, a lét nehéz lesz egyedül. Már elment. Itt hagyott. Félbeszakadt az, ami együtt dobogott, s fáj, úgy fáj minden. Nélküle. Nincs reggel, amely ugyanaz, mikor összenéz két tekintet, „A világ mint akarat s képzet”, nemrég, azTovább…

Hajnali fénnyel Szobámba hívok egy felhőt megmosom benne arcom az éjszaka mikor rám lőtt kormos lett ablakom is de várni kell hajnalig csak addig maradj velem bőrödre simul a szám fölsebzi a szerelem homlokunk kigyöngyözik mindkettőnk kérdőjele fölibénk száll egy madár s az éjnek zajaival hajnali csillagfénnyel ablakunk majd betöriTovább…

Holnaptalanul élek a múltban soha nem fogom megtalálni a helyem jelen vagyok, mint elkövetkezendő emlékek és várom, hogy újra legyél… * Úgy halok meg, ahogy születtem. Öntudatlan és tehetetlen. Mezítelenül, ordibálva, akaratlanul és hiába. Szerettél? Kár! Mondhattad volna… S hallgattam volna naponta. Szerettelek? Á! Csak hazudtam… Mindenkit szerettem titokban. DeTovább…

– Jó napot kívánok, az érzékenyítő tréningre jöttem. – Üdvözlöm, foglaljon helyet. Itt ez a kérdőív, kérem jelölje be, mely területeken szeretne érzékenyebb lenni. – Hát ööö nem is tudom… Nem számítottam kérdőívre. – Sajnálom, a tréning célzott, ezért tudnunk kell, milyen területen kell érzékenyítenünk. Mert ha például az ecetesTovább…