Murányi Zita versei

hajnalban a deák téren már gyülekeztek
a rendőrök valaki megjegyezte kettőnél több
jön a török miniszterelnök a sofőr most tanult vezetni
a másik mondta neki kisebbet kanyarodjon a pihenőidőből
megy el mintha még este lett volna
leszálláskor nem a kordonokba
estem el majdnem két kifeszített szalagban
a visszapillantó mint egy elsötétített ablak
nyelte el az éledező városképet távolabb égett egy utcalámpa
a nagy sas szobrot szoktam figyelni a siklónál
a nyáron látott kínai turisták piros ernyőire
gondolok felfogja nem engedi az égről
lezuhanni a napkorongot a fényképezőikre
még finoman belekapaszkodik az augusztusba
ez a hajnali kalandtúra rebrandt éjjeli őrjárata
lehetne a poros raktárban egy angyalszobrot
takar be a sötétség az első sugár szakad át
az égen egy néma mennydörgés és a budai fák
úgy állnak a szélben mint egy munkácsy-kép.

*

milyen jól állna a feketének a fehér
a szobába költözik az éjszaka
mint egy föld felé forduló tenyér
a sötétséget magára akasztja

és a meghorgolt csönd szakad szét alatta
újra dallam költözik a pókfonalakra
nyolc kicsi láb szélmalomharca
körül arcunkra komorul az esték szénkarca.

*

hogy lehet hogy egyazon égen
ezerszínű fényt terít szét isten
ahol a csillagok a legmélyebb
intenzitással égnek valaki
teljesnek nevezi a sötétséget
kint állok az éjben amikor a fűszálak tövében

az ősz éled vörösebb bogyókat
egyensúlyoznak a bokrok
mint az isteni alkony és úgy zörög a csont
mint nyaranta az a hatalmas
sárga korong aminek tüskéibe
fogódzkodom

nézem a faleveleket és hallgatom
ahogy a szárnyas éj fölemelkedik
az avarkupacon még alszik a törzs
de kicsivel följebb az ágakon
lassan óvatosan hintázni kezd
ez a rozsdás októberi nyugalom.

A képen a következők lehetnek: fa, növény, túra/szabadtéri és természet

Kovács Emil Lajos: Kis-Tisza (Tiszalök)