Oláh Tamás: Van Gogh ravatalára

Magasfeszültségű vonalaid
formát vesznek fel,
hangulataid, érzéseid festő-lázadban
válnak a kép részévé.
A természet szuggesztív
vörösei, zöldjei és sárgái, mint
szenvedélyed másai
kerülnek festményedre.[1]

Lágy ívelésű,
asszony-mosollyal terül
eléd a messzeség,
mögötte a sárga izzásgolyó
uralja az eget.
Alig kivehető szürkülő alakok
sziluettjei rajzolódnak ki
megszelídült lobogása előtt.

A színek nászát járja ecseted.

A hó-könnye
a gyökér-feketéjébe fokozatosan
olvad bele,
a zöld-illatú tavasz
a napfény szelében jön világra.
Tenyered a palettád.
Az árnyékokat kékkel fested.
Kutatod hogyan lesz
a fakóból újra élénk a pázsit.

Veled táncol, süllyed, forog,
a sok szín, föllobban benned a
vörös, hazakísér az ázott barna,
a hullámzó sárga megnyugtat.

Az Isten-nélküli égbolton
Nap-urad vigyáz rád.
Ágyúi vörös fénytűrudakat
lőnek feléd.
Önkívületedben Festő-Szíved
nagyot dobban[2].
Tajték tájaid fölött
foszló vér-pamacsok úsznak,
a kék szomja felhőkbe gyűlik,
az örökké forgó-fejek napnyugtát
követő szemei téged figyelnek.

Kicsiny ablakod tábláján
vigasztaló fény csillan.
Szobád fala halványlila,
a padló téglája vörös,
ágyad fája sárga, mint a friss vaj,
asztalodon kék terítő.

Bakancspár várakozik
ágyad mellett.

A vörös-óriás körén átsuhanva,
a földi zajtól távol kerülve is,
itt maradsz velünk.
Bekötött fülű fejed
fájdalmas tónusú
képe néz vissza ránk.
Szemünk napjába tekintő
napraforgóid
tengernyi sárgáját
nem felejtjük.[3]

[1]     Vincent van Gogh 130 évvel ezelőtt halt meg.

[2]     A vörös szőlőhegy című képe volt az egyetlen, melyet el tudott adni pár száz frankért. A 2017-es New York-i  aukción az egyik képe  82,3 millió dollárért kelt el.

[3]     Versem megírását segítette: Van Gogh Válogatott levelei, című kötetben olvasottak.