Oláh Tamás versei

Rolleren

Utak gubancán
jön felém
hidak ívein át
az elérhetetlen
alattam zúg
a részeg folyó
gyötört aszfalt
szomjas járda
hajam szanaszét
célszerű formák
sikált mozdulatok
színek zengenek
házak tornyok
biccennek utánam
az idő szolgája
harangot kongat

lengő szoknyák
illatok kísérnek
világtalan
lámpaoszlopok

lüktetve űznek
rajzos arcom
üvegen sokszorozódik
szemeim eltévedt
napként követnek
ami megépült
máris enyészik
rokkant házfalak
benzin zamatú
hosszú árnyak
tudatlan reklámfények
borzongva hullnak
szerteszét
fáradt kapuk kísérnek

régi képek
szétnyílt tereinek
sima csendjén suhanok
a változó
szépség mint szellem

leng el mellettem
hófehér ruhában
gyümölcsös napsütésben
a rend hangjai
szelek rajai közt
szállnak el velem
madarat rejtve
futva szökken messze
a hajnal
rémült lábakon árad
gyászdalokat
penget nekem
a koronás alkonyat
kígyó évek bőrei
vedlenek elém
kerekeimen
korok sóhajai
fröccsenek szét
gazdátlan eskük

izzó hazugságok
hintik rám sírásaikat
sikoltva pattan
elém idegen egekből
a silány
jobbról és balról is
elfut porzik
előlem az ébren tartó
remény
nyitott szemek néznek
megállj kiállt rám
százgyűrűs
kirakatképem
piros a lámpa
mégis gurulok
a lejtős úton
nyugvás nélkül
nincs irgalom
félre hát
– és gördül velem

talpam alatt
minden tiltakozásom
ellenére

megállíthatatlanul
a színehagyott
Föld.

*

Tipologia

Első típus

kifordult lelkületű
otthon a fotelben ülve,
esőben, hóban, napsütésben,
máglya lobogásával szemében
hallgatja, festmények
rejtet mosolyával az arcán,
beteljesülésének kiváltóját,
a nagy gonddal rögzített
dalolók jajszavát,
mély sebek sikolyát,
és anélkül,
hogy elfagyott tagját
megfogná[1]
áldozata üveghangjára
szeme fényesül,
s harsányan felkiált.

Második típus

A mesterember ajka
átkot nem morzsol,
a vádlott bűne
vagy büntetlensége,
számára közömbös.
A kínzás,
vagy az akasztás,
csupán fizikai munka,
az áldozat
ötven vagy száz kiló
hús és csont,
semmi más.

Harmadik típus

A gyilkos
arcán a mély vonás
szája szögletében,
felhúzott szemöldöke,
és a pislogás nélküli szeme
megmutatja mi az igazi hivatása.
Egy gyors lövés
a tarkón, vagy a
negyedik borda fölé
balra:
kurta sikoly,
kevés vér,
ez számára
a kihívás.

Negyedik típus

A hóhérsegéd
titkolja ziháló jelenlétét,
látszólag közömbösen
nézi, hogyan
csörtet elő a fájdalom
vijjogó madár-hada
a megkínzottból.
Arca visszaverődő fény
a meszelt falról.
Köldöke
lassan megtelik
verejtékkel,
cseppnyi vizeletét
alsója felissza.
Maga sem tudja,
hangot se ejtve,
idegei furcsa izgalmát
mi váltja ki.

[1]    A költő versében felhasználta Faludy György Pokolbéli napjaim után című könyvében található, a hóhérok típusait felsoroló, leírását.