Barabás Szilvia: Csapda

Napok óta esik,
nyirkos és hideg lett a város.
Az emberek ismét tolakodnak
munkába menet, attól
fontosnak érzik magukat.
Nagy döntések feszülnek
a villamos párás ablakához.
Belélegzem az oxigénhiányos levegőt.
Az üvegen lefutó kondenzvíz rácsain
keresztül bámulom az autókat,
míg az Ősz szirénázva
száguld vegig a Körúton.
Ha tudnék félrehúzódnék előle.

De nincs több felújításra váró sínpár,
se menteni való kapcsolat.
A nyár végleg elhagyott minket
az utolsó kanyarban.

*Első közlés