P. Pálffy Julianna: Árnyékban

Kificamodott térben, időszilánkok között
lebegő hídon tévelyeg a múlt,
szobáról szobára jár halk könyörgéssel.

Pislákoló fényben kitörni készül a jelen
egy emlék lakatolta kalitka ajtaján,
apró remény-madárkák hiába repkednek,
bódultan koppannak a semmi ablakán,

fantáziált árnyékfalon lángoló kérdőjelek,
belül egyre ingerültebben dobol a vér,
az értelem dac-vitorlába kapaszkodik, míg rém-
lidércei fekete lepelként ülnek tort az éj felszínén.

*Első közlés

©Koncz Csaba – A csodálatos természet / Tisza-tó