Pethes Mária versei

az elhatározás bűvöletébenKovács József Hontalannak

elnémult faliórákban jobblétre szenderül az idő.
a hőségben megpuhult falakra a remény hét színét
festi az ablakra akasztott kristály. fényképed nézem.
tekintetedben a kockázat fénye. az elhatározás

bűvöletét villantja mosolyod. pedig tudod, semmi
nem változik: örökké margók mentén menetelni.
a szabadság vakfolt a látómezőben. talentumod
tumort növeszt a koponyádban. ellenállhatatlan

az utazás kísértése a teljes eszméletvesztésig.
hogy egy új kezdethez érkezz, ahol nem kell
csapdákra lesni szüntelen és nem emlékszel

a folyóiratokra, amikben mélyen hallgatnak
rólad. ne feledd a visszatérés gyönyörűségét.
sorsod az írás. minden ideát van. igazolhatóan.

*

az öröm hajléka

elfut a gyermekkor
aminek középpontjában álltunk
kedves ábrázatát
foncsoros tükörben nézi

marad valami könnyes emlék
örökölt tehetség
halk muzsika a messzeségből
egy kertecske
amiben elfér az egész világ
fölötte esténként a csillagképek glóriája

marad szeretett szülőnk képmása
szava felfénylik a világtalan éjszakában
elűzi félelmeinket a túlvilágra
érezzük karjának zuhanásunk alá tárt
szárnyát

marad a magasztos érzés
ha szánkban a semmi ízével ébredünk
csendes sirámainkból gyöngéden
a szerelem szigetére repít bennünket
az álom és a valóság két partja közé hintett
reménység fénye dalol tekintetünkben
és a mosoly édesanyanyelvén szólunk
köszönöm uram hogy a keserűség ködén át
utódaim létében megleltem az öröm áldott hajlékát

*Első közlés