Nem ültették, de szaporult ezerszám, az utak mentén, lassú kertek alján, szétterült-borult, mint egy fehér sátor, a május benne virágzott magától, és mint aki két, három hétre ráér, úgy virulázott szét a virágtányér, a friss levegőt összebabonázta, a csöppnyi szirmok szerte fújt varázsa, rákiabált az arra baktatóra, az illatát aTovább…

az elhatározás bűvöletében – Kovács József Hontalannak elnémult faliórákban jobblétre szenderül az idő. a hőségben megpuhult falakra a remény hét színét festi az ablakra akasztott kristály. fényképed nézem. tekintetedben a kockázat fénye. az elhatározás bűvöletét villantja mosolyod. pedig tudod, semmi nem változik: örökké margók mentén menetelni. a szabadság vakfolt aTovább…