Schmidt Farkas Lívia haikui

létezik egy hely
a szavakon túl – hol a
fényünk összeér
*
mára hiányod
részemmé vált egészen
így vagyok teljes
*
titkos ajtóim
mind kinyitottam neked
meztelen vagyok
*
mint hullócsillag
úgy érzem ellobbanok
két világ között
*
egymásnak adjuk
nem másoktól vesszük el
lopott perceink
*
zöld levélháton
katicabogár billeg
pettyet igazgat
*
csípőm ringása
bús füzek koronája
szelek tenyerén
*
szénaboglyába
gyűri kopott díszeit
a vénülő nyár
*
tökéletes nincs
csak pillanatnyi szépség
én is az vagyok
*
arcomhoz simul
apró barázdáival
a történetem
*
szeretem mikor
szó nélkül hozzám érnek
gondolataid
*
könyvlapok közé
préselt virág álmodja
a rét illatát

*Első közlés

©Koncz Csaba – Velencei gondolások 2007