Sebestyén Péter: a gyermekkor vége

Húzd el a függönyt. Idebenn eső hólyagozza a felejtés tárgyait.
Papucs az ágy mellett, üres papíron bögre-lenyomat. Bealvad,
csöndje nélkül tekereg a szív s odakinn a csillag meddő tengelyén
csontmalom dohog. Daruszárny ível a távozási pontra, kinyit a
holdbéli vurstli és megcsókolsz búcsúzóul. Valamilyen ajtó nyikorog,
fölrebben a szél és eltáncolja a halál hidegrózsaszín hajnalát.