Szabó Lajos versei

Sorstalanság

miért most roskadsz el,
te magaddá apadt, világgá sorvadt
félelmek gyenge ember-árnya.
érzéssé lettél
mint szakadni vágyó csendes felhő,
az én nagy döbbenésemre.

a nincsnél gazdagabb gyalázat kelletlen-lényed,
némaságod burjánzó fényesség,
üres kondulása a légnek.
lépj túl magadhoz messzebb
sorsod emeld, vagy feledd,
teperd le magad te búsúló én.

szabadítsd fel gőzeid,
szellőztess ködöt a rideg végzetre,
köss nyelvet lassú harangod testébe
ne roskadj, kondulj a konok éterbe
szord szét magjaid, szép szálaid
csurrantsd ki vágyó önző titkaid.

bocsásd el sötét felleged,
ússzon égzengésed heveny homályba,
hasítson beléd, vessen ketté az élet,
emésszen el sorsod, erre a világra
úgy sem vagy csak való.
bontsd el szirmaid,
tékozoló végzeted megkönnyült lelkednek
az én nagy döbbenésemre.

*

Képzeld Anya

ma azt mondták hogy jókat írok

Anya te elhiszed ezt?
én nem mindig
de szeretném azt hinni hogy igen
Anya vannak még Horger Antalok
tudod azok olyanok
akik nem látnak magukon túl
mert ők olyan nagyok

Mindegy…

Képzeld Anya
egyedül bevásároltam
magamra vásárolok
egy Lengyel boltban itt Lutonban
sokan voltak ott
nem értettem őket
festett lengyel lány szelte a szalámikat barna hajú
a szőke a sorokat rendezte

Képzeld Anya
én is rendezem a soraimat

Anya tudtad?
még mindig meg van az a szokásom hogy nem használok bevásárló cetliket így csak a felét veszem meg annak amit kell
felejtek
én így spórolok

Anya majd haza megyek
megnézem az udvaron a virágokat
amiket ültettél és úgy szeretsz
Anya kaparnak még a kutyák?
tudom hogy bosszant de te őket is szereted
Anya ma mi volt az ebéd?
tudom hogy Papa főzött és már reggel kész volt
ti egymást is szeretitek

Képzeld Anya itt semmi nem volt

Képzeld Anya most nem vagyok szerelmes
szerintem már sosem leszek
de ha mégis majd mesélek…

Szia Anya most mennem kell na lépek

 

*Első közlés