ellobbannak nagy erők
és elhamvadnak hitek
elporladnak az erdők
de te mégis úgy hiszel
annyira csoda-mélyen
nyugodt kecsességgel
a közös mindenségben
biztos egészséggel
hogy fény festette lényem
lágyan belelüktet és ring
összefűz téged és engem:
ami számít együtt kering.
*Első közlés
A szokásos “bársonyos” Szuhay-szerelmes vers