Egyszer tényleg élni Amőbák úsznak a szememben. Olykor megpihennek a nekik készített zátonyokon. Sok apró fátyol van egy arcra felszögezve, hogy számára a világ egyetlen széthúzhatatlan függöny legyen. Esdeklő levelet írtam magamnak, föladtam, meghozta a posta, most meg képtelen vagyok felbontani. Jobb is így, magamnak úgyse tudnék megbocsátani, csak megyekTovább…

Mama, tudod miattad vájdling itt a nagytál, nélküled nem tudnám, hogy mi a hohstell ott az udvar végén… ahol ezt-azt hagytál, ha régen nem a „Holle anyón” alszom el és a mesékben ébredem… hol volnék én akkor? és honnan tudnám, hogy Te ki voltál nekem? Azt mondtad, túl sokat cipeltélTovább…

– Jó Ég, öltöztess fénybe, tiszta esőkbe, s én elviszem szép leveleidet kedveseinknek, a halál kopár fekete erdeibe, minden búvópataknak, a szomjazó fáknak, s a riadt, megsebzett állatvilágnak, a halaknak és a madaraknak, s elmondom a mézgyűjtő méhek szorgalmas seregének, s a csüggedő emberi elméknek és szíveknek is, hogy verődjünkTovább…

Minden akarat kérdése – mondta az apám. Örökké akarok élni – mondtam én. A kivétel erősíti a szabályt – mondta az apám –, az élet és a halál nem akarat kérdése, de az újszülött már akar élni, és a matróna, meg a matuzsálem még akar élni. Az örökkére alkalmatlanok vagyunk.Tovább…