Autonóm A közepébe Mindig a reggel közepébe, mint egy berepülő pilóta, csapódom. Mint akit egy óriási valag a földbe fojt, tudatomban még ismeretlen földrészek, s vissza milyen távolról érkeztem! Ragadnak szemem sarkába a csipák, a reggel rögei. De a „kezdődik megint” kezdődik, beesett. beteges arcú hétköznapok ezer szállal behálóznak. KívülTovább…

  Csak tiszta tér lesz, sehol földkupac. Nevem áthúzva valamennyi táblán. Szélben dülöngő árbócra mutatsz a láthatárommá tisztulsz, sudár lány. Vagy, aki voltál. Telt égei formák az öled, melled: égető arányok, a szemhéj csukva, napon bágyadó mák feszes gubói rejtegetik az álmod. A paravánon fedetlen hiány. Fölrettenek. A gyűrűd várakoztat.Tovább…