Fábián István versei
Ok csillagok kihűlnek űrök hegedülnek verebek tyúkok elülnek varjak alszanak víz fölött állanak bőszárnyú ködök hallgatnak híves ördögök vizekben bálnák zenélnek hallatszik füttyös delfinének amíg vannak oktalan elélnek láva-ölelt lelkek kerekülnek mindenek helyre kerülnek csak a szerelem menekül meg * Napok ára láttuk a gonoszság torkát, felvágtuk az utolsó tortát.Tovább…