meg kell hallani itt a csöndet ahogy a fűszálak csörögnek és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat a halkuló partitúrákat ahol húrként feszül a törzs és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű a zene mögött a gyérülő réteket az elvesztett lombot a bokros füstötTovább…

Visszafelé pörgetem filmemet, kattog a vetítőgép, hátrál előlem minden, aki megölelt már szedi lábát, felém fordulva távolodik, a mosoly eltűnik róla, messze kerülve még néz, aztán észre se vesz, miközben háttal haladva is ügyesen kerülgeti azokat, kiket nem is láthat. Villódzó filmkockák libbentik tovább a képeket. Emlék lesz, ami éppTovább…