Ami belénk mar vagy becézget, amit látni vélünk, töredéke a mindent átfogónak. Állandósága illúzió. Faragott lábú szék, néma asztal, egy szétdúlt éjszaka ágya,  a szűk otthon üvegnegatív múltdarabjai, a látványok sokaságai az egésznek csupán csöppnyi részei, szűrt maradékai a teljesnek. A retinakép, az Ős Sugarakkal[1] a valóság lépte-nyomát, durva dühét,Tovább…

Nem kívánok különösebben elmélkedni arról, hogy mi lenne, ha a hétköznapi életben folyton csak igazat mondanánk, pontosabban mindig kimondanánk azt, amit érzünk, gondolunk és tudunk. Több mint valószínű, hogy az élet borzalmas és elviselhetetlen lenne! Talán ezért van az, hogy mindenki hazudik ezen a világon, legalábbis ritkán mond igazat, nemtőlTovább…