ablak homályán elcsúszó fény ház falán virágzó repedés csorba lépcsőfokok betonjában vacogó kavics szögek indokolhatatlan felkiáltójelei csupasz szobák falán kihúzott fiókokban szűkölő üresség tekintetedtől porrá válik a csipkefüggöny a vakult ablakon és kint? honnan a hátsó kertek semmibe nyíló kapuinak megválthatatlan magánya? ©Sarolta Gyoker: DélutánTovább…

Tükör sorsom tükre mögött állok mondogatom vagyok vagyok vagyok és a szürke foncsoron próbálok kaparni egy apró ablakot * Kavics csodálom e víz gyalulta követ melyet úgy épít a változás hogy lecsiszol róla minden fölösleget nem vénül mégis emlékké kopik így szűnik meg bennem magam miközben új kezdetet terem melyTovább…

Ne hagyj magamra önmagammal. Mert szeretni akar – és akár egy kavicsot is ékkőnek lát, ha a homokban arra talál. Ne hagyj magamra a szívemmel. A mellkasomban van a helye; s hogy annyiszor dobbant semmiért, ő nem bánta – s hányszor halt bele. Ne hagyj magamra a tudattal, mi keresTovább…