A Szépség koldusának Hány kusza álom sompolygott melletted, de sose jutottál messzebb a vágynál, s bár harminckét nyár szépsége megejtett, ugyanannyi telet keresztülfáztál. Mily parányi csöpp volt, amire vágytál, mégse váltotta valóra azt senki, míg te egymillió lelket tápláltál, tiédet nem tudták viszontszeretni. De úgy hordtad bölcs türelmedet végig, mintTovább…

Vissza ne nézz! Volt már úgy, hogy visszamentél oda, hol valaha rég az időd kinyílt, hol minden tavasz hajadba fonta a buja ívbe rád hulló idillt? Hol úgy ringatott ölében anyád, mint a jó szagú szénát a szekér. Ugye, ma mindened odaadnád a múlt kapuján átlépett percért? Jaj, ne tedd.Tovább…