Kovács Daniela versei

A Szépség koldusának

Hány kusza álom sompolygott melletted,
de sose jutottál messzebb a vágynál,
s bár harminckét nyár szépsége megejtett,
ugyanannyi telet keresztülfáztál.

Mily parányi csöpp volt, amire vágytál,
mégse váltotta valóra azt senki,
míg te egymillió lelket tápláltál,
tiédet nem tudták viszontszeretni.

De úgy hordtad bölcs türelmedet végig,
mint Krisztus hordta a töviskoronát,
s hiába gázoltál bánatban térdig,
szívedre húztad a világ nyomorát.

Hamvas tenyered nem szorult ökölbe,
míg fogukat fenték rád a nagy urak,
ha be is fogtak álnok, buta pörbe,
csak nemes lelkedet vitted tanúnak.

Jaj, ma hogy óvnának, hogy védenének,
most, hogy mindörökké fogva tart a rög,
habár jól tudom, ma se értenének,
hisz nem te kiáltasz, a föld dübörög.

*

Szabadnak született

Hiába küszködsz. A zsarnok értelem
nem köthet gyeplőt fehér nyakára.
Építs neki börtönt, s őrizd éberen,
el fog szökni béklyóid dacára.

Mint a szú a fában, örökkön perceg,
elszántan rágja, rágja ki magát.
Évődik benned, szűk neki a lelked,
menekedni vágy bárhogy tiltanád.

Hiába küszködsz. Be kellene látnod,
hogy játék neki kurta zsineged,
hogy horgonyvetőnek gyönge a láncod,
hisz lásd, térden állva is kinevet.

Tilalmad olaj, mely lángját eteti,
hiába a rács, a zár, a lakat.
Ki égi fényt vágy, a mécset megveti,
evégett lázad hát az akarat.

*

Csak a verset ne

Ha gőgöd szele haragra gerjed,
fedd be bús éjjel fényívó szemem,
szállj irdatlan, álnok pörbe velem…
Engem bánthatsz, de ne bántsd a verset.

Zavard össze lélekvizem fodrát,
légy sírom, máglyám, bitóm, bilincsem,
hisz a mélyben mindig többre vittem…
Szidj, de ne tépázd dús rímem bokrát.

Sokvágyú lelkemet vesd csak meg, lásd,
a büszke lázongást elviselem,
nevess gúnyosan gyermek-hitemen…
Engem bánthatsz, de a verset ne bántsd.

*Első kézből

https://m.blog.hu/ag/agarajz/postimage/clothes-line_agarajz_1475420058.jpg

Egy ruhaszárító kötél diadala tollaslabdahálóként © aga https://agarajz.blog.hu/