Ha közelebb jössz, elmesélem, milyen átkot törsz meg éppen, hogy olvadásom hány év jege, isten tudja, megérted-e. * Őszi reggel jön majd értem, nem kopog és nem köszön, végignézi szótlanul, hogy elmerengve öltözöm, autóba tesz, nem kér számon, nem tiltja a könnyeket, dudorászni kezd valamit, rám bontja a kék eget.Tovább…

Egy szuszra Nézem az erkélyről hogyan felesel a széllel néhány szőlőlevél mindenben az engedetlenség a felszökő lázban az állva maradt dominóban magamnak is alig tudok parancsolni néha pedig elértem volna a buszt ha nem azon tűnődök inkább elnyomás-e a ‘nyitott’ szót záró-jelbe tenni. * Elvonulások Kötődéseimből olykor kilopózok, jólesik aTovább…

Elvonulások Kötődéseimből olykor kilopózok, jólesik a szökés, és egyre jobban csinálom, hol egy kedves cetli, hol egy vizes lábnyom marad csak utánam. Gyűjtőknek ez fontos, tudom – évekig őriztem egy nincsnek minden jelét. Ezért mondom: ha vársz, szárítsd fel a lábnyomot, a cetlit hagyd elégni – ha hiányommal nem vagyokTovább…

Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…

Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…

Álmodtam róla múlt éjjel, rég volt már ilyen, nem is értem, most miért, nem is értem, miért most, futva értük el a villamost, és úgy beszéltünk, mintha sose lett volna köztünk az a zsibbadt tétovaság. Keresetlenül találtak ránk a szavak – mind, mit elsikkasztottunk az eltelt évek alatt. A JászaiTovább…

Lassan ránk talál a tél, s vele egy bolondos talány, hogy a kémények híradását vajon értené-e egy indián. Eszembe jutsz. Felváltva fojt, füst és félelem, és nincsen olyan vérerem, ami ne szűkülne, akár a tudat, – ez egy rossz fajta kábulat – mi szörnyet láttat, rémet sejtet, s közben botránkoztatTovább…

Szeretek az ablakban ülni, keretet kap a káosz, és vajon lehetne-e ennél több közöm a világhoz, egy ablaktalan érában, hol egy-egy falhoz tapadunk, – mint a vérrögök a vénában – és csak néhány bátor van, aki nem retteg lebontani, ki képes saját igazságát téglánként kimondani.Tovább…

Elképzeltem, hogy kalapot húzol, és a műértők komolyságával tárlatvezetést kérsz a szeplőimhez, de mostanra bizonytalan lettem, mert talán nincs is kalapod, és azt sem tudom, szereted-e a szeplőket. Így most megtanulom újra közönnyel ejteni a neved, hogy többé ne rímeljen bennem semmire – a nyelvem eleinte botladozik majd, de végülTovább…

Olykor hosszan hallgatok, már-már pazarlom a csendet, de találtam én ebben, valami földöntúli rendet, itt, a nagy zajok korában – mondhatnám józanságot, de tudom, ezt meg kell magyarázzam, hát megteszem: ittas mind, ki túllármázza az életet, s most biztos a szokásosat képzeled: egy deci a pohár mellé, egy deci bele…Tovább…