Major Petra: Egyszer…

Egyszer azt hittem, hogy az ég
csak azért olyan kék,
hogy a semmit jól elrejtse,
hogy apránként sejtsem meg,
amit a gyerekkor nem mert elém teregetni,
hogy a kékség fölött valójában
nem vigyáz rám senki.
Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek,
kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek.
Egy teljes napig hittem ezt,
s közben próbáltam úgy tenni,
mintha nem gondolnék arra,
hogy jobb volna nem lenni.

Másnap aztán korán ébredtem,
elgyötörten, bűnbánattal,
önmagamba visszatévedten
tápászkodtam fel,
és csituló agóniámban,
egy keserédes ízt hordoztam
föl s alá a házban.
Hiszem, hogy az élet eszmélete volt
az a fanyar íz, mi nyelvem alatt meglapult.
Az egész valami bűvös varázs lehetett,
amit kétségbe vont őrzők
és jóságos kezek,
hajnalra a számba loptak
– hogy megtartsanak tervük szerint,
szív-űzött bolondnak.

2 hozzászólás

  1. Maradok továbbra is Petrajongó! 🙂

Comments are closed.