Te olvasó, ki fürdesz a szavakban, és spórlásból vagy éppen kényelemből más használt vizében mosod magad, a nyelv őseleméből kiszakított, tűrhetően szűk térben nem feszengsz? Mit remélsz? Felfrissülést? Tisztaságot? Ha kellemesen melenget, elég? Elnyúlsz benne, és kitöltöd egészen. Ha kád a vers – kilépve meztelen vagy. Forrás: http://szabotanna.com/category/versek/ ©Tarcsai BélaTovább…

minden ébredés feltámadás a hajnal kisimítja az álmok gyűrött lepedőjét fölmagzik a szerelem virága a tér megvilágosodik száz éve hallgatják a védett fasorban a fák a kezdetek szimfóniáját valami melankólia panaszkodik a tücsökzenében közénk zuhan egy józan pillanat mi már nem tudunk meghalni bőrünkön a bűntelenség bélyegével nem írunk sétáinkkalTovább…