Sorsom büszkeségtől bélelt, szellősen bús ballonkabátjába bújva, elrévedek néha a jövőm ködébe, és keseregve kínoz, ha hamisan hazug, híg hiányokkal hemzsegő képe meggyűrve, mint tépett, eszméletlen elvek megkopott, megfakult térképe jelenik meg nekem: ez halottnak vélt hitem halhatatlan fénye. Ez az útravalóm, mit kegyosztó kényébe, öldöklő pillantások között csomagolt azTovább…

A hegyek nem hajtják le fejüket soha, kőarcukon a zuzmó csak magasztos álca, sziklahitük, a porladó ostoba, a megmaradás elnyűhetetlen tánca. Szerpentinkanyarok szorítják nyakukat, s nyűgös sálként korlát fojtja őket, százszámra gyilkolják kővé vált dacukat, hogy megtörjék az égbeszökőket. A hegyek nem hajtják le a fejüket, még úgy se, haTovább…