A kimondott szó visszahull rád, – magadban csörgeted a láncot – mielőtt súlyát megtanulnád, kifosztja elvetélt magányod. A tegnap fényét eltagadtad, magadnak vettél vásárfiát, jó olcsót, mit eléd kiraktak, neked zengő papírtrombitát. Csend nélkül veszel el a zajban, ujjong a lelkesült közönség, szűk a tér, bezárva szokatlan, nincs vagyon, elherdáltTovább…

egyszer volt hol nem volt volt egyszer de már nincs se a kert se a kút se a zsák se a kincs se a kard se a hős se a csúf se a nős se igaz se szegény se vigasz se remény se hegy se hegytető se hegyhen- gergető seTovább…

Hasztalan mos Két álom közt az élet meg se rezdül, gondolatból a csend sátrat hajtogat, az éjszakán a hold húzza keresztül az álmokról lecsorgó halk hangokat. A sötétben egyszer csillagok leszünk, hol fénnyéhevülten minden hullni kész, majd minden “egykor-t” gyorsan elfelejtünk, a valóság hatalma már nem igéz, vagy időtlen visszhang,Tovább…

Tante Frieda minden vacsora után elindul haza, Unterjettingenbe, hogy meglátogassa édesanyját. Tante Frieda kilencvenhét éves, pontosan negyven éve annak, hogy eltemette anyukáját. Ennek ellenére gondosan összecsomagol: fogja a kosárkáját, amiben van már gombolyag, cérna, néhány színes zsebkendő. Ezekre rárakja még a papucsát, majd az egész kosárkáját elhelyezi a kerekes járókeretTovább…

minden, ami nincs a semmiről álmodtam. vagy mindenről, ami nincs. megmutatta hófehér vigyorát; tükörfényét, ajkain vérvörös rúzst. hangja akár a csendé és mézédesen dalolt. könnyei sósak voltak, mint a tenger hulláma. és nevetett, miközben ellepték sápadt arcát. nevetett mindenen vagy a mindenen nevetett. felébredtem. a semmiről álmodok. vagy mindenről, amiTovább…