Apróra vágott, összesodort az élet. Csendben szívom el. * elfogyott már minden bánat az ég könnyezik csak utánad lélekeső életerő ismeretlen tiszta jövő elfogyott már az utálat nincs könny, és nem bontok szárnyat jégtemető átölelő reménytelen rút szerető * Forró, édes hajadba sírnám minden kósza vágyamat. Beléd simulva, ölelve súgnám,Tovább…

A költőhölgy – a húsboltban hívnak így a lányok – boszorkányhölgy tündérmenyét varázsróka pedig olyan kis kedveske ugyan ki is hinné róla kicsi, prémes fázós, kényes szimatolgat finom orra a foga? hogy csipkeéles? gonosz, gonosz, ki ezt mondja halkan moccan félve moccan minden hangra összerezzen méghogy karmol, méghogy harap csontjaTovább…