Eltévelyedten Mások kimondott szavaiban Sápadtan és elesetten, Érthetetlen Hihetetlen, Ne hidd mi történt, mások Szenvedésében Találod magad, Eltévelyedten Vétkes bűneidben Az árnyékká változó fényben Magadra húzott lepel A végtelenben Belehajszoltan A kőszivűek rangkórságába Egyedül maradsz magad Az “álom” büszkeségben Az elhaló nappal múlsz el Az éjszaka szárnyain A szótlanok némaTovább…

Tudjuk, hogy ismét a miénk lesz, de még most is izgalommal várjuk tudjuk, hogy megjön, mint őszi vetésre a téli hó, s fáradt szemünkre álmunk zakatol agyunkban a vágyvonat, hisz’ újra, meg újra haza kell találjunk, és csillogó szemekkel, a mennyből eljött Angyalainkkal a fenyőnk előtt álljunk Várni tudtunk rájuk,Tovább…

Önvád Akarnok lettem,önző,afféle: Mindent magának “áhító” Bajban,hazug,várva igazát: Önmagát,daccal “ámitó” Harc ez a javából, küzdelem: Ésszel,kába,értelemmel Tükörbenézés vakon,gyáván: Bátornak hitt félelemmel Hogyha ez nehéz,lesz,szóljon: Kinek ez teher,s már elég Mert lelkem,korcsosul,s mint Szívem,az elhagyott:Kiég! * Motolla Érzem, hogy valami átkarol; egyre korosabban, Mint az örömmé font bánat ölel: szorosabban BúfelejtőTovább…

Hozzám beszél; hangjára úgy rezdülök, mint tó tükre,ha fodrozzák lágy szelek,figyelem szavát, újra meg újra rémülök; kettétörik a csend, megrendülök, s nézi az arcát révülten szemem Többé nem tűnik el, drága jel,lelkem még feldúltan üres,csak lassan tölti el fájdalom: Ha én nem,mondd akkor ki szánná meg, olyan ez,mint a bűntelentTovább…

HANGSÚLYOK Félreérthető szavak, a vad érzelmekkel; nagyon sokáig,fájón a füledben csengenek féligazságok érdesen kérges zűrzavarában a rendedért, azonnal halk csendre intenek számolj el kilencig,ahogy szokták a bölcsek,ha már úgyis megöregszenek véget vetve a hang zavarának, osztják békévé, a még osztható a súlyos decibeleket * BÍRNI KELL Van amikor elég egyTovább…