Lakatlan áll már ötvenhárom éve a ház, ahol meghalt egy kisgyerek. Nem emlékszem hangjára, csak nevére, azt még értem, mint saját nevemet. Elindulnék, ha hívnák. Szót fogadva vinnék rábízott terhet bárhova, mintha helyette nőttem volna nagyra, és ő élne még mindig, én soha. A lakatlan ház három ablakából félévszázada lengőTovább…

A csónak és a part menti árnyék Árnyékod a tó tükrén megcsillanó Nap arca, tested csónak, két karod szélben úszó vitorla. Szép hangod akár a sebes patak csobogása, a szél megbolondul, vadítja ajkad varázsa. Fény-hajad, akár a tűz, lobog a vad viharban, aztán tovaúszol az üdítő, lágy habokban. Ha megpihensz,Tovább…