Vagyok akár a Föld hátán ütemre forgó évszakok homokszem-létű ember gyermek anya és nő is úgy vagyok voltam bár májusra ébredő szivárvány – létcsoda lettem a forduló idővel ostoba perzselő nyári láz után vacogó faágtól jajongva búcsúzó haldokló falevél lapuló hant alatt rég halott madarak kísértetdala volt altatóm mozdultam kőTovább…

A ló… az egy állat a síkon térben látom előre köszön a mályvavérszínű rozsdás estben a gonosszal vemhes éjszakákon felnyergelem a vérízű vágyat.. a zabla, a zabla ne menj a zabba siheder izgalom pattog alfelemen kidől egy lámpaoszlop riog a neon a városra folyik komondorok…azok állatok instrumentumok talapzatokról márvány szemekTovább…