Fekete Edit: Állatira modern vagyok

A ló… az egy állat
a síkon
térben látom
előre köszön
a mályvavérszínű
rozsdás estben
a gonosszal vemhes éjszakákon
felnyergelem a vérízű vágyat..
a zabla, a zabla
ne menj a zabba
siheder izgalom
pattog alfelemen
kidől egy lámpaoszlop
riog a neon
a városra folyik
komondorok…azok állatok
instrumentumok
talapzatokról márvány szemek lesnek
kezük fogdossa kőbe merevült énem
a lét amfiteátrum
elönt a mélabú,
morog a döglött oroszlán
a sör habja márványkemény
iszom,… még iszom
megiszom a közönyt
a boltívek húsevő virágot vajúdnak
mea culpa, mea maxima culpa
beleszerettem,
az ördög leteper
modern költő lettem
teherbe estem

*Első közlés