Ajándéknak érzem, hogy itt lehettem, ki szeretett, azt magamként szerettem, fogékony voltam a szelídre, jóra, hajlottam békén az emberi szóra, amíg mások az életemre törtek, én csöndben akartam látszani többnek, vigyáztam, mást semmivel sose sértsek, és senkit nem tekintettem cselédnek, nem szolgáltam ügybuzgón aljasoknak, s bántott: az ember így lealjasodhat,Tovább…

Nem számít más, csak a látszat: a hazugság nem gyalázat. Nem a hitünk – csak az érdek. Torkon akadt, vak miértek. Nem szavaink: csöndünk lázad – fölsajduló, bús alázat, rendre vágyó, igaz élet. Istennek tett tűnt ígéret. Nem lángolva: duruzsolva, mint a parázs, mi tűz volna. Fellobbanó rőzse-gallyak égig érőTovább…