Arany-Tóth Katalin: Égig

Nem számít más, csak a látszat:
a hazugság nem gyalázat.
Nem a hitünk – csak az érdek.
Torkon akadt, vak miértek.

Nem szavaink: csöndünk lázad
– fölsajduló, bús alázat,
rendre vágyó, igaz élet.
Istennek tett tűnt ígéret.

Nem lángolva: duruzsolva,
mint a parázs, mi tűz volna.
Fellobbanó rőzse-gallyak
égig érő füstté halnak.

Nem a vágyak – csak az erő,
mint a testben felizzó hő.
Nem az öröm – csak a könnyek.
Bűnre bűn hull s földre görnyed

mind, mi egykor tisztesség volt.
Feketéllik már az égbolt,
mégis fényt vár sötét éjünk:
ne csak haljunk – méltón éljünk!

*Első közlés

1 hozzászólás

  1. Szeretettel olvaslak és gratulálok itt is!

Comments are closed.