Tüllben forgok: látsz is, nem is. Táncom igaz, arcom hamis. Csalás vagyok: örök hűség. Irizáló sokszínűség. Hangom bűvöl: érzéki, lágy. Beleremegsz, ha rádkiált. Körülfonlak! Beborítlak! Karom ápol, óv és ringat. Rám mosolyogsz: végzek veled. Öleltelek? Csak képzeled. Szemem követ: te el nem mész! Tükröd vagyok: ne engem nézz. Mit kapniTovább…

Te olvasó, ki fürdesz a szavakban, és spórlásból vagy éppen kényelemből más használt vizében mosod magad, a nyelv őseleméből kiszakított, tűrhetően szűk térben nem feszengsz? Mit remélsz? Felfrissülést? Tisztaságot? Ha kellemesen melenget, elég? Elnyúlsz benne, és kitöltöd egészen. Ha kád a vers – kilépve meztelen vagy. Forrás: http://szabotanna.com/category/versek/ ©Tarcsai BélaTovább…

Újévköszöntő Mögöttünk ismét egy év, mely eljátszotta kiosztott szerepét. Utolsó másodpercével elenyészett a semmibe, s szétfoszlott vele életünk, múltunk egy soha már vissza nem térő, megismételhetetlen szelete. Úgy indult, mint más évek: hideg napok, kemények, majd ránk köszönt a tavasz, türelmetlen várva a rázuhanó, forró nyarat. Peregtek a napok, hónapok,Tovább…

A család az csalás: csal, csalódik, csalat. A családi csalás a családban marad. A halál az halás, a test meg csak test, a te dolgod az, hogy mosdasd, etesd. A testben van a pénz, tudja azt minden férfi , tudja azt minden nő, mikor a pénzed kéri. Egyszerű szerelem, utcaiTovább…

Mindegy veszítek vagy nyerek, a percek lemorzsolódnak, mára nincsenek fegyverek, túlélhet mindent a holnap, egy imát talán megérne, de magam ellen változok, kinek vethetem szemére, ha már nincsenek lábnyomok, idő nem hagy el lépteket, marad a tőrbecsalt kétség, sandán vesz rólam méretet, a magasról hulló mélység, magam ellen már nemTovább…

Ez a világ, ilyen állapotok adattak itt élni, ha élni hagynak, tovább gondolható torz gondolatnak, kételynek s munkának, ha dolgozok. Magam így kell formálnom,boldogot hazudni,elfogadva, amit adnak, keresni fényt kavics árva szavaknak, s hinni, lehet lelkes a megszokott. Kérdés, ha szólok, kit képviselek? Használ az önjelölt-képviselet, ha mit eszünk ,felöltünk,Tovább…

Felismerés Nekem szánt tudás megismerni a magány összes csöndjét. * Írisz Hamis tekintet mélyén csaló szándékot rejt a pillanat. * Ásatás Időzített tény- feltárást sejtet a csönd. Kínzó hallgatás. * Barlangos Magamon hagyom a rajtam felejtett fényt. Minden más sötét. * Forradás Az élet csupán hegesedett viszonyok összenövése. * SzínházTovább…

Elképzeltem, hogy kalapot húzol, és a műértők komolyságával tárlatvezetést kérsz a szeplőimhez, de mostanra bizonytalan lettem, mert talán nincs is kalapod, és azt sem tudom, szereted-e a szeplőket. Így most megtanulom újra közönnyel ejteni a neved, hogy többé ne rímeljen bennem semmire – a nyelvem eleinte botladozik majd, de végülTovább…

Nyáresti éjben alszik a túlpart: távoli, kéklő ormokba olvadt. Csönd tenyerében hallgat a sóhaj, bíboros álom árnyakra fényt varr. Rendez az Isten vágyat és vétket, összerak vérző törtből – egészet. *Első közlésTovább…

  Csak tiszta tér lesz, sehol földkupac. Nevem áthúzva valamennyi táblán. Szélben dülöngő árbócra mutatsz a láthatárommá tisztulsz, sudár lány. Vagy, aki voltál. Telt égei formák az öled, melled: égető arányok, a szemhéj csukva, napon bágyadó mák feszes gubói rejtegetik az álmod. A paravánon fedetlen hiány. Fölrettenek. A gyűrűd várakoztat.Tovább…