téli estén meghasad a tér kormos kémények tartják az ég palotáját Isten összeráncolt szemöldöke közé viharfelhők gyűlnek hangosan zörög a kábult sötétséggel pöröl a szélkakas bádogtolla a fasorban szabadon nyargalnak a fák a Tó magányosan szendereg szürke szelek borzolják hullámos haját eltépi láncát a rab csónak és a mélybe süllyedTovább…