Urbán-Szabó Béla versei

Madaram

Riadt kismadár,
fáj ami fáj,
fáj a világ.
Karomba várlak,
ölelő melegségbe,
karomba zárlak,
örök védettségbe.

Riadt sirály,
repülj szállj;
velem repülj,
velem szállj!

Karomból nem engedlek,
fészked ez már…
Úristen, de szeretlek!
Szívünk-lelkünk
erre várt,
riadt madár,
riadt sirály.

*

Amíg élek

Szeretlek,
amíg élek,
csak téged,
csakis téged.

Szeretlek
szép virágom,
életem,
újulásom.

*

Merjük hinni

Hoztad és adtad
a szerelmet,
szerelmeddel
a kegyelmet.
Élesztetted
a lappangó parázst,
lett lobogó varázs;
öledben fészket
rakott szerelmünk…
Már merjük hinni,
boldogok lettünk!

*

Csak tőled

Suttogásodra
ébredek,
szerelmes
szavadra
révedek.
Kaptam már
hideget,
meleget,
tőled csak
szerelmet.

*

A szeretet indái

A szeretet indái karjaid,
várom, hogy öleljenek megint.
Várom, hogy magadhoz vonjál,
a jövőnkbe fonjál.
Csókunk legyen pecsét,
rögzítjük magunkban
a reményt.
Rögzítsük magunkban
ezt a csodát,
amit szívünk érez,
szemünk nem lát!

*Első közlés

A képen a következők lehetnek: túra/szabadtéri

Kovács Emil Lajos: Fényösvény (Felsőbánya)