Vezsenyi Ildikó versei

Egy kép

Két sejtelmes alak sziluettje
lóg rendületlenül a fájdalom szögén.
Te meg én.

*

Kétoldalú

Ívet húzott karod és hátam háromszöge.
Emléke hegein kirajzolódik tulajdonjogod
s az örök haszonélvezet.

*

Álmomban

Álmomban a lovam,
hátam mögé lépett.
Szájával megérintett.
Megfordultam hát,
s láttam,
mint torzul csikóvá,
kicsi gebévé.
Megöleltem,
magamhoz öleltem.
Te voltál.

*

Döntés után

Elkapott az örvény.
Este azzal feküdtem le, hogy visszalépek.

Megnyugodtam. Így aludtam el.
Megálmodtam a gondolat torzulását.

Most, szemem nyitva, előre nézek.
Könnyű léptekkel, mintha vízen (járnék).

*Első közlés

Nem található automatikus leírás.

Kovács Emil Lajos: Máris október (Felsőbánya)

6 hozzászólás

  1. irigykednék verseidre, ha nem lennél a barátom….

    1. Ismételten! 🙂

  2. Irigykednék verseidre, ha nem lennél barátom.

    1. De az vagy, és ez örömmel tölt el!

  3. Megkapóan emberi. Letisztult formában felszínre jutott indulatok, a közvetlen kapcsolatok hidege-melege egyetlen vágyban: hogy mindez értéket teremjen, életet jelentsen, folytatást, ne csak tovább élést, de túlélést. A válogatás utolsó darabja az optimizmusé. Minden állomást elhagyva erősebb lépteké.

    1. Köszönöm szépen a szavaidat, drága Barátom!

Comments are closed.