Warsan Shire: Otthon

senki sem hagyja el otthonát hacsak nem
az otthon egy cápa szája
csak akkor rohansz a határhoz
ha látod az egész város rohanni kezd

csak akkor ha szomszédaid gyorsabban futnak mint te
hogy tüdejüket kiköpve
lélegzetük vérré fagy torkukon
csak akkor ha a fiú akivel iskolába jártál
s aki szédítően csókolt az öreg bádoggyár mögött
nagyobb fegyvert cipel mint a teste
csak akkor hagyod el otthonod
mikor hazád nem tart többé már meg

senki sem hagyja el otthonát hacsak nem a haza űzi el
felperzselt földeken át
szégyentől izzó vérrel hasadban
nem indulnál nem hagynád el nem mennél
mindaddig amíg egy penge éle
el nem múló
fenyegetést nem éget
éppen a te torkodra
nem törődve vele hogy épp himnuszod dúdolod
síró lélegzeteddel
hacsak az útleveled szét nem téped a reptér
mellékhelyiségében
zokogva húzva le cafatonként
hogy egészen világos legyen
önmagad számára is
soha többé nem térhetsz vissza

meg kell értened
senki sem teszi gyermekét hajóra
hacsak nem a víz biztosabb mint a föld
senki se zúzza szét tenyerét
vonatok alatt
vagonok alatt
senki sem tölt nappalokat és éjjeleket
teherautók gyomrában
újságokat falva hacsak a megtett táv
nem jelent többet mint az utazás
senki sem csúszik-mászik kerítések alatt
senki se akarja hogy üssék-verjék
megvetve és lesajnálva

senki sem választja a menekült táborokat
vagy a meztelen motozást ahol testedet
fájdalom és szégyen között felejtheted
vagy a börtönt
mert a börtön biztonságosabb
mint ostrom alatt a város
és egy börtönőr
az éjjel
jobb mint egy teherautónyi férfi
kik apádra hasonlítanak
senki sem bírná
senkinek sem lenne gyomra hozzá
senkinek sem lenne elég bőr a képén

senki se állja hogy ne égjen az arca
amikor rá üvöltik hogy
menjetek haza feketék
menekültek
rühes migránsok
menedék keresők
kiszipolyozzátok országunk
négerek el innen
el mocskos kezetekkel
szagotok akár
a vadembereké
elrontottátok az országotokat
most meg a miénket rontanátok
még jobban el
hogy pereghetnének le a szavak
a sötét tekintetek
az előítélet rád ragad
talán mert leköpni
könnyebb mást
mint lemosni azt

a szavak gyengédebbek
mint tizennégy férfi
lábaid között
a sértéseket könnyebb
lenyelni
mint a murvát
mint a csontokat
mint gyermeked testét
darabokban.

haza akarok menni
de hazám egy cápa szája lett
hazám egy puska csöve lett
és senki sem hagyná el hazáját
hacsak nem hazája a partra hajtja
hacsak nem hazád azt mondja
szedd a lábaid
dobd el mindened
kússz a sivatagon át
vergődj az óceánon át
fulladj
védekezz
éhezz
könyörögj
feledj büszkeséget
hiszen a túlélés mindennél fontosabb

senki sem hagyja el otthonát addig
amíg az otthon nem lesz egyetlen
kegyetlenül visszhangzó hang
füledben ami
azt sziszegi neked
menj
fuss messze tőlem most
nem tudom mivé váltam
de azt tudom hogy bárhol
biztonságosabb mint nálam

(Fordította Weiner Sennyey Tibor)