Windisch József: Nyanyanyelvi rémség

/… a szerző kérésére közöljük, hogy nem büszke e művére és elhatárolódik önmagától …/

Kátrány csillan a márványszivárványból faragott bálvány
– vagány bárány vagy szennyes sárkány – vékony lábán.
E kemény hátrányt látván pár lány jókora rakományt hány:
Halvány patkánytokány remeg a tikmonya lágyán,
Nem segít se remény, se sovány tudomány, lelemény, sámán.

Szórványzsákmány mellyén buzogány a paszomány,
Sovány komám vállán párkányt vág a csákány.
Mokány sármány szárnyán valahány kelevény nyálkán,
Karácsonyi ármány miatt dúl e gennyes járvány.
Vérömlenyre csöppen könnyem – gyógyír harsány sáfrány,
Vagy legalább satnyán néhány szabvány páfrány.

Mindegy már a talány: Mány, Surány vagy Zákány,
Fonnyadt nyanyák viszonyt vágynak bármely silány ágyán.
Ennyi iszony – mint egy puhány higanyzuhany – tovanyilall
(Ébredéskor.)
Mintha volna ványadt cickány, csak gyorsabb egy jottányival.

 

1 hozzászólás

  1. Veled határolódom!

Comments are closed.